Amikor minden darabokra akar hullani, mindig akkor jön valami, ami még nagyobbat üt. Igazságtalan az egész. Vége van a nyárnak és rá kell ébrednem szépen lassan, hogy az iskolát komolyabban kell vennem, mint eddig bármikor máskor.
A nyár fantasztikus volt. Sosem volt még ilyen jó. Nem azért, mert más volt mint a többi. Hanem, mert végre éltem.
Sok embert megismertem. Sok embert megszerettem. De valami sosem változik: minden elmúlik.
Elmúltak a szép napok, a hosszú esték, a jó idő.
Az iskola más. Valahogy idegen. A nyarat akarom. Újra, újra és újra. De bele kell törődni, hogy mindennek vége lesz egyszer. Remélem azonban, hogy ez nem igaz.
Keleti:
Ha azt mondom, hogy: Az élet szép, csak szemét, akkor nagyon igazam van. Legalábbis így érzem.
.::Viziló::.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése