A szerelem az alattomos kígyó

Mindent tönkretesz, persze nem akkor, amikor én érzem, hanem mikor más. Olyan, aki fontos nekem. Mert elveszítem. Elveszi tõlem az, aki iránt érzi.
Megváltoznak a dolgok és a képek másként festenek. Eltorzulnak és már nem úgy lát engem, mint régen. Ellenségnek lát, akitõl félni kell. Vagy éppen a társa lát ellenségnek, és ezért barátból átavanzsál valami mássá. A szerelem aljas és kegyetlen. Nem érez irgalmat, mert mindent magával ragad. Ezért gyûlölöm, ha mások szeretnek.
Az Élet egyik nagy igazságtalansága: Míg magunk arra vágyunk, hogy szerethessünk, addig másoktól elvennénk ezt. Irigy lennék? Kétlem. Csak attól félek, hogy még több embert ragad el mellõlem, talán éppen olyanokat, akikre akkor szükségem lenne
Kérlek Szerelem: ne jöjj többet közel hozzám. Én nem akarok szörnnyé válni. Én a barátaimat akarom, mert az életem túl kevés ahhoz, hogy mások helyett is éljek. Elég az, hogy önmagamként kell élnem, az is pont elég nehéz.
Kérlek Szerelem: ne menj közel hozzájuk sem. Õket akarom, mindennél jobban, mert sosem tudhatom mikor lesz rájuk szükségem. Ahogyan õk sem tudhatják, hogy rám mikor lesz szükségük. Egy olyan kis dolog miatt, mint a Szerelem, én nem akarok távol lenne ebben a pillanatban.

Buborékok

A ragyogó nap fénye és valami halvány kis árnyék. Kezdődő éjszaka, bíborvörös égbolt. Száz kis apró gömb szálldogál.
Vajon honnan jönnek? Vajon miért van belőlük ilyen sok? Vajon merre tartanak?
A csöndben szinte hallom ahogy lágyan susogva beszélnek egymáshoz. Megszólítják egymást, köszönnek, bemutatkoznak, régi ismerősként beszélgetnek. De talán csak a halk pukkanások csalnak meg, és fátyolos fáradtság, ami a szívemen repül. Csak lépek, egyik lábam a másik után. Próbálom kitalálni merről fúja őket erre a szél.
A domb mögül talán? A fák közül? Vagy még annál is távolabbról érkeznek?
- Honnan jöttök kis buborékok? – kérdezem csendesen és ők válaszolnak. Ezernyi lényként, suttogva, élesen, majd homályosan.
- Belőled, belőled, belőled… - suttogják és ordítják egyszerre. Ezernyi színben játszanak. Kék, lila, rózsaszín, piros, sárga, zöld, narancs. És lám még szürke is!
S ekkor a domb mögé érek és döbbent csendben meglátom azt, aki a buborékokat fújja. Magamat…