Rögös útvesztő

Az átlagosnak mondott tizenévesek életét élve sokszor inkább tűnik az egész unalmasnak, mint átlagosnak. Persze, nekünk könnyű. Hisz előttünk az élet és valahol annak kéne még örülnünk, hogy nincs rajtunk hatalmas felelőség.
De a tény az, hogy ebben a rohanó és túl korán öregedő világban az élet apróságai ebben a korban a legfontosabbak és egyben a legsérülékenyebbek is. A barátság, mint olyan ilyenkor próbálgatja a szárnyait. A baj ezzel a sok röpdöséssel, hogy túlságosan sokszor szenvedünk baleseteket. Az, hogy gondatlanul kilöktek, minket a biztonságos "Bizalom- fészekből" sok mindent megváltoztat. Hiszen, ránk hárul a feladat, hogy egyedül és tudatlanul nekivágjunk a felfedezés rögös útjának.
Az úton a rögök mindegyike egy ember, akivel találkoztunk életünk során. Mindenkivel meg volt a lehetőség a barátságra. De az ember nem szereti a rögöket, és csak a különlegesnek vélt kavicsokért hajol le. Azok pedig ritkák.
De a ritkaságuk teszi őket értékessé és pótolhatatlanná. A kisgyermek gondtalanul játszik mindenkivel és köt barátságot ezrével. Míg később, csak pár ember marad mellettünk, aki ténylegesen már barátnak nevezhető. Azok közül is csak kevés az, akivel a vitás korszak után is szóba áll még az ember.
A legtöbb ember nem szeret az értékes kövekből sokat hordani magával, így nem választ magának sok barátot. A másik féle ember az, aki mindenből sokat akar. Az megtömi az összes zsebét kővel válogatás nélkül. Így adva meg az esélyt arra, hogy a különlegesek közé figyelemre sem érdemes kövek kerülnek. Ám ez az ember a nagy kőhalomból nem láthatja ki, hogy melyek az igaziak. Így el is feledkezve a kőrengeteg súlyáról, mindig magával cipeli az összeset. Elfeledkezik arról, hogy a kövek súlya egy idő után már sok lesz a zsebeknek, és azok egytől-egyig kiszakadnak és a rögök kihullanak. Csakhogy, a lyukon az értékes kavicsok is kipotyognak és eltűnnek a szem elől.
Pontosan ezért kell keveset hordani magunkkal, ám azokat meg kell becsülni. Mert nem minden zseb egyforma. Ha nem vigyázunk még a végén, a kicsiny teher alatt is kiszakad és akkor már soha nem találhatjuk meg ugyanazokat a köveket, pedig nélkülük nehéz tovább menni a rögös ösvényen.