Elfelejteni? Olyan nincs, mindig van, ami hirtelen emlékeztet arra, aki voltál. Szembe nézni magaddal azonban sokkal nehezebb, mint elfelejtkezni önmagadról.
Ilyen ez: menekülhetsz, de előbb utóbb utoléred saját magad. Hiszen azért mégis csak egy testen osztoztok. Vagy te esetleg nem így gondolod?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tükör. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tükör. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. január 31., vasárnap
2010. január 18., hétfő
pótlás?
Utolsó bejegyzés 2008. Nos azóta eltelt egy kevés idő... Évek? Mintha, csak napok lennének.
Érettségi, egy fantasztikus nyár, egyetem. Sok-sok történet és üres lapok.
Mi tegyek, ha nincs se erőm, se időm leírni? Azt hiszem, nem fogom pocsékolni most sem a helyet, hogy pótoljak.
Inkább csak: folytatása következik...
Belenézek a tükörbe, és néha megijedek attól, aki visszanéz rám. Miért olyan szomorúak a szemei? Mi történt, hogy nem tud őszintén mosolyogni? És ami a legrosszabb: miért hasonlít annyira rám?
Nem panasz. Válaszra váró kérdéshalmaz. Ötletek?
Érettségi, egy fantasztikus nyár, egyetem. Sok-sok történet és üres lapok.
Mi tegyek, ha nincs se erőm, se időm leírni? Azt hiszem, nem fogom pocsékolni most sem a helyet, hogy pótoljak.
Inkább csak: folytatása következik...
Belenézek a tükörbe, és néha megijedek attól, aki visszanéz rám. Miért olyan szomorúak a szemei? Mi történt, hogy nem tud őszintén mosolyogni? És ami a legrosszabb: miért hasonlít annyira rám?
Nem panasz. Válaszra váró kérdéshalmaz. Ötletek?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
