Sok(k)

Elismerem nem valami eredeti a cím, de legalább teljesen igaz a helyzetemre és nem nekem kellett megalkotni olyan nagyon frappánsan.
Ez a hét = lábon kihordott agyhalál. Komolyna mondom, mint egy őrült. KRESZ hetente háromszor, három óra. Négytől-hétig. Több, mint egy hét anyagát bepótolni. Egy szörnyű közgazdaságtan dolgozat és egy még szörnyebb matek. Azt érzem, hogy szépen lassan elszáll az energiám. Lefekszem este tízkor, alszom hatig és nem bírok felkelni. Olyan mintha kórósan alvászavarom lenne. Nem tudok koncentrálni és csak letompult állapotban elviselhetőek az órák. Próbáltam tanulni: nem ment. Próbáltam figyelni a KRESZ-en: nem ment. Próbáltam felébredni: nem ment.
Remélem ki tudom végre pihenni magam és vissza bírok zökkeni a normális kerékvágásba. Ennek még nem kéne soknak lennie, máskor volt már rosszabb is, amikor heti négy edzére jártam. Csak a még el nem múlt betegségem rátett egy lapáttal... Bízom benne, hogy végre ki tudok ebből szakadni, mert elegem van már belőle.

Ami jó: Kittivéel végre együtt voltma sokat és nevettünk sokat. Még mindig ugyanolyan hülye és még mindig ugyanúgy háklis a baromságaimra. Ez jó jel. Klau meg hazajött Franciaországból és nagyon szerelmes, aminek úgy szintén örülök. Legalább ennyi jó volt ebben a hétben.